Lenyomatvétel

Pár nap múlva a férjemmel melegebb éghajlatra utazunk kicsit kipihenni a tavalyi év fáradalmait (és nagyon rég utaztunk csak kettesben), úgyhogy megbeszéltük Márkkal, hogy még az út előtt lenyomatot vesz mind a felső, mind az alsó fogívemről (az alsóról csak a kíváncsiság kedvéért), és mire hazajövünk, meglesz az összeállított terv arról, hogy a kívánt eredmény eléréséhez hány láthatatlan sínre lesz szükségem, mennyi időt fog igénybe venni a kezelés, és várhatóan milyen eredménnyel zárul majd a procedúra.

Hát a lenyomatvétellel kapcsolatban sosem értettem, hogy a páciensek miért nem szeretik. Mostanáig.

Így néz ki egy alsó és felső lenyomatkanál.

Miért?

Soha nem volt fogszabályzóm. Bár kicsi koromban sokat szoptam az ujjam, szerencsére mégsem lettek annyira előreállóak a fogaim, hogy mindenáron fogszabályzót kellett volna használnom, és természetesen gyerekfejjel örültem, hogy nem kell ilyen borzalmasan festő eszközt hordanom a számban. (Bárcsak ragaszkodtak vona a szüleim ahhoz, hogy legyen…)

Ezzel a fogsorral éltem.