Lenyomatvétel

Pár nap múlva a férjemmel melegebb éghajlatra utazunk kicsit kipihenni a tavalyi év fáradalmait (és nagyon rég utaztunk csak kettesben), úgyhogy megbeszéltük Márkkal, hogy még az út előtt lenyomatot vesz mind a felső, mind az alsó fogívemről (az alsóról csak a kíváncsiság kedvéért), és mire hazajövünk, meglesz az összeállított terv arról, hogy a kívánt eredmény eléréséhez hány láthatatlan sínre lesz szükségem, mennyi időt fog igénybe venni a kezelés, és várhatóan milyen eredménnyel zárul majd a procedúra.

Hát a lenyomatvétellel kapcsolatban sosem értettem, hogy a páciensek miért nem szeretik. Mostanáig.

Így néz ki egy lenyomatkanál.
Így néz ki egy alsó és felső lenyomatkanál.


Úgy kezdődik a dolog, hogy az orvos bepróbál a szádba néhány kanalat, és kiválasztja, hogy melyik passzol legjobban a fogívedhez. Ezután teletölti lenyomatvételi anyaggal, és az egészet kanalastól felnyomja a fogsorodra. Pár percig – amíg megköt az anyag – ott is tartja a kezével, majd egy határozott mozdulattal lerántja. De ez a lerántás olyan, mintha egyben az összes fogadat is kiszedné, annyira bemegy az anyag a fogközökbe is, hogy egy pillanatig úgy éreztem, sosem szabadulok meg ettől a kanáltól, vagy ha igen, akkor a fogaimmal együtt. És ezután következett az alsó. Őszintén: nem akartam. De így utólag örülök, hogy arról is lett lenyomat, ha már egyszer belevágok a dologba.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s