Az utolsó!

Ma kaptam meg a tizenkettedik, azaz UTOLSÓ  sínpáromat! Olyan izgatott vagyok! Már csak két hét, és vége! El sem hiszem! Olyan hamar elröppent az idő, még csak most kezdtem!

lathatatlan-fogszabalyzo-blog-kiindulas-es-huszonket-het
Nagyon alakulok.

“Az utolsó!” olvasásának folytatása

11/12 = 20

Ma kaptam meg az utolsó ELŐTTI sínjeimet! A férjem már azt mondta, ezzel az állapottal is meg lenne elégedve. De azért még van egy hónapom. Pontosabban 4 hetem. Alig várom, hogy elkészíthessem azt a fotót, ahol az első és az utolsó sínem egymás mellet szerepel! Érdekes lesz látni a különbséget!

De most koncentráljunk a mai fotókra. Húsz hét telt el, és így nézek ki:

lathatatlan fogszabalyzo blog husz het
0-20

“11/12 = 20” olvasásának folytatása

Egy híján tíz

Alakulok  🙂 Olyan jó látni a képeket, mert azért bevallom őszintén, az elején nagyon féltem, hogy mi lesz, ha máshogy alakul a dolog, mint a megkapott terveken, hiszen bármi megtörténhet, a csontom is reagálhat másképp, és sok minden változtathat az elméletben jól működő elképzelésekhez képest, de szerencsére a fotók igazolják, hogy jól döntöttem, mikor belevágtam.

A kilencedik
A kilencedik

“Egy híján tíz” olvasásának folytatása

Hat-ár

Eltelt egy újabb hét. Már a hatodik. Ma teszem fel az utolsó – negyedik –  sínt az első adagból (egyszerre négy pár sínt kaptam meg egy cuki kis dobozban az elején). Kezdjük is a szokásos képpel, hogy hogy is állok:

láthatatlan fogszabályzó blog kiindulás és hat hét
A nulladik napon és a hatodik hét után

“Hat-ár” olvasásának folytatása

Képözön

Végre megcsináltuk a szokásos képeket! Már égtem a vágytól, hogy lássam a változást! Jó sok fotót készítettem, hogy minden szögből jól látható legyen a kiindulás, és hogy jelenleg hol tartok (öt hét telt el, a harmadik sínem második hetét kezdem).

lathatatlan fogszabalyzo blog ot het
A szokásos kiindulási fotó, és a jelenlegi, öt hetes kép

“Képözön” olvasásának folytatása

Miért?

Soha nem volt fogszabályzóm. Bár kicsi koromban sokat szoptam az ujjam, szerencsére mégsem lettek annyira előreállóak a fogaim, hogy mindenáron fogszabályzót kellett volna használnom, és természetesen gyerekfejjel örültem, hogy nem kell ilyen borzalmasan festő eszközt hordanom a számban. (Bárcsak ragaszkodtak vona a szüleim ahhoz, hogy legyen…)

Ezzel a fogsorral éltem.
Ezzel a fogsorral éltem.

“Miért?” olvasásának folytatása