Ma kaptam meg az utolsó ELŐTTI sínjeimet! A férjem már azt mondta, ezzel az állapottal is meg lenne elégedve. De azért még van egy hónapom. Pontosabban 4 hetem. Alig várom, hogy elkészíthessem azt a fotót, ahol az első és az utolsó sínem egymás mellet szerepel! Érdekes lesz látni a különbséget!
De most koncentráljunk a mai fotókra. Húsz hét telt el, és így nézek ki:
Ó, és azt még el sem meséltem, hogy kitaláltam, hogyan lehet mégis rágózni a sínekkel.
Imádtam rágózni, de a fogszabi miatt hamar áttértem a Tic Tac-ra, mert a rágó folyamatosan lerántotta a láthatatlan sín hátsó felét, és így elég kellemetlen élménnyé vált a rágózás. Viszont valamelyik nap elfogyott a cukorka, és a kocsiban csak rágó volt, úgyhogy kitaláltam, hogy kifejlesztem a fogszabival is kompatibilis rágózási technikát. Arra jutottam, hogy ha csak elöl rágok vele, nem pedig hátul, akkor nem tudja leszedni a sínt, és mégis frissíti a lehelletet, tehát nem haszontalan. Úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom, aki nehezen tud megválni a rágótól.
De jöjjenek a további képek.
Az alsó fogívemmel még mindig nem vagyok elégedett, de azért be kell vallanom, hogy fényévekre van már a kiindulási pozíciótól. Például bal lent hármasom (képen jobb oldalon középről a harmadik) gyönyörűen befordult abból a csálé helyzetből, ahonnan indultunk. A bal lent egyes-kettesem (kép jobb oldalán középről az első és második) is nagyon szépen ívbe került, most éppen az zavar, hogy a két egyesem között elég nagy a rés, bízom benne, hogy eltűnik, de ha nem, akkor remélem, Márk kezd valamit a helyzettel… 😉 (És azt is remélem, hogy olvassa ezeket a sorokat. Hihi.)
" Látja? Nem látja? Na látja! " 